Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Perché non sono dall’Onnipotente fissati dei tempi in cui renda la giustizia? Perché quelli che lo conoscono non veggono quei giorni?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Gli empi spostano i termini, rapiscono greggi e li menano a pascere;
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
portano via l’asino dell’orfano, prendono in pegno il bove della vedova;
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
mandano via dalla strada i bisognosi, i poveri del paese si nascondo tutti insieme.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Eccoli, che come onàgri del deserto escono al lor lavoro in cerca di cibo; solo il deserto dà pane a’ lor figliuoli.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
Raccolgono nei campi la loro pastura, raspollano nella vigna dell’empio;
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
passan la notte ignudi, senza vestito, senza una coperta che li ripari dal freddo.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Bagnati dagli acquazzoni di montagna, per mancanza di rifugio, si stringono alle rocce.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Ce n’è di quelli che strappano dalla mammella l’orfano, che prendono pegni da poveri!
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
E questi se ne vanno, ignudi, senza vestiti; hanno fame, e portano i covoni.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Fanno l’olio nel recinto dell’empio; calcan l’uva nel tino e patiscon la sete.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Sale dalle città il gemito de’ morenti; l’anima de’ feriti implora aiuto, e Dio non si cura di codeste infamie!
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Ve ne son di quelli che si ribellano alla luce, non ne conoscono le vie, non ne battono i sentieri.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
L’assassino si leva sul far del giorno, e ammazza il meschino e il povero; la notte fa il ladro.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
L’occhio dell’adultero spia il crepuscolo, dicendo: “Nessuno mi vedrà!” e si copre d’un velo la faccia.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
I ladri, di notte, sfondano le case; di giorno, si tengono rinchiusi; non conoscono la luce.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Il mattino è per essi come ombra di morte; appena lo scorgono provano i terrori del buio.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Voi dite: “L’empio è una festuca sulla faccia dell’acque; la sua parte sulla terra è maledetta; non prenderà più la via delle vigne.
Come la siccità e il calore assorbon le acque della neve, così il soggiorno de’ morti inghiottisce chi ha peccato. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Il seno che lo portò l’oblia; i vermi ne fanno il loro pasto delizioso, nessuno più lo ricorda.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
L’iniquo sarà troncato come un albero: ei che divorava la sterile, priva di figli, e non faceva del bene alla vedova!”
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Invece, Iddio con la sua forza prolunga i giorni dei prepotenti, i quali risorgono, quand’ormai disperavan della vita.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Dà loro sicurezza, fiducia, e i suoi occhi vegliano sul loro cammino.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Salgono in alto, poi scompaiono ad un tratto; cadono, son mietuti come gli altri mortali; son falciati come le spighe del grano maturo.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Se così non è, chi mi smentirà, chi annienterà il mio dire?”
