Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
