Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Pourquoi le Tout-puissant n'a-t-Il pas des époques en réserve, et ses adorateurs ne voient-ils pas ses jours [de vengeance]?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
On déplace les bornes, on ravit les troupeaux, et on les fait paître comme siens;
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
on enlève l'âne de l'orphelin, on prend pour gage le bœuf de la veuve;
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
on pousse le pauvre hors du chemin, et les malheureux du pays se cachent tous;
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
voici, comme des onagres, ils vont dans le désert à leur labeur, cherchant une proie;
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
la steppe leur donne du pain pour leurs enfants; ils ramassent dans les champs leur fourrage, et grapillent dans la vigne de l'impie;
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
nus ils passent la nuit, faute de manteau, ils sont sans abri durant la froidure;
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
trempés par les pluies des montagnes, et manquant d'asile, ils embrassent les rochers.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
On arrache l'orphelin à la mamelle, et l'on prend pour gage la couverture du pauvre,
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
qui s'en va nu, privé de manteau, et qui reste affamé en portant les gerbes;
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
dans leurs enclos il pressure l'olive, il foule au pressoir, et reste altéré.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Du sein des villes sortent les soupirs des mourants, et l'âme des blessés crie au secours… Mais pour Dieu n'importe le contre-sens!
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
D'autres sont ennemis de la lumière, n'en connaissent pas les voies, et n'en pratiquent point les sentiers.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Au jour, le meurtrier se lève, tue le misérable et le pauvre, et la nuit, il est comme le voleur.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
L'œil de l'adultère épie le crépuscule, disant: Aucun œil ne me verra! et d'un voile il se couvre la tête…
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
De nuit, ils percent les murs des maisons, de jour, ils se tiennent renfermés, ne connaissant pas la lumière.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Car le matin est pour eux l'ombre de la mort, et les terreurs nocturnes leur sont familières.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Vite [l'impie] passe comme glissant sur les eaux! dans le pays son héritage est maudit! il ne se tourne plus du côté de ses vignes!
Comme le sec et le chaud enlèvent l'eau de neige, ainsi l'Enfer absorbe ceux qui ont péché! (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
le sein maternel les oublie! ils font le régal des vers! on ne pense plus à eux! comme le bois l'impie est brisé,
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
lui qui dépouilla la femme stérile, celle qui n'enfantait pas, et qui ne fit aucun bien à la veuve!…
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Non! Dieu par sa force conserve les violents; l'impie se relève, alors qu'il ne compte plus sur sa vie.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Il lui donne de quoi se rassurer, afin qu'il soit soutenu, et Il a les yeux sur ses voies;
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
ils se sont élevés: il ne faut qu'un instant, et ils ne sont plus: les voilà gisants, ils meurent comme tous les hommes, ils sont moissonnés comme les cimes des épis.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
S'il n'en était pas ainsi, qui me démentirait, et mettrait mon discours à néant?
