Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Pourquoi n’y a-t-il pas de temps réservés par le Tout-Puissant, et ceux qui le servent ne voient-ils pas son jour?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
On voit des hommes qui déplacent les bornes, qui font paître le troupeau qu’ils ont volé.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Ils poussent devant eux l’âne de l’orphelin, et retiennent en gage le bœuf de la veuve.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Ils forcent les pauvres à se détourner du chemin; tous les humbles du pays sont réduits à se cacher.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Comme l’onagre dans la solitude, ils sortent pour leur travail, dès le matin, cherchant leur nourriture. Le désert leur fournit la subsistance de leurs enfants;
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
ils coupent les épis dans les champs, ils maraudent dans la vigne de leur oppresseur.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Nus, ils passent la nuit, faute de vêtements, sans couverture contre le froid.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
La pluie des montagnes les pénètre; à défaut d’abri, ils se blottissent contre le rocher.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Ils arrachent l’orphelin à la mamelle, ils prennent des gages sur les pauvres.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Ceux-ci, tout nus, sans vêtements, portent, affamés, les gerbes du maître;
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Ils expriment l’huile dans ses celliers; ils foulent la vendange, et ils ont soif.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Du sein des villes s’élèvent les gémissements des hommes, et l’âme des blessés crie; et Dieu ne prend pas garde à ces forfaits!
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
D’autres sont parmi les ennemis de la lumière, ils n’en connaissent pas les voies, ils ne se tiennent pas dans ses sentiers.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
L’assassin se lève au point du jour; il tue le pauvre et l’indigent, il rôde la nuit comme un voleur.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
L’œil de l’adultère épie le crépuscule; « Personne ne me voit, » dit-il, et il jette un voile sur son visage.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
La nuit, d’autres forcent les maisons, le jour, ils se tiennent cachés: ils ne connaissent pas la lumière.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Pour eux, le matin est comme l’ombre de la mort, car les horreurs de la nuit leur sont familières.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Ah! l’impie glisse comme un corps léger sur la face des eaux, il n’a sur la terre qu’une part maudite, il ne se dirige pas sur le chemin des vignes!
Comme la sécheresse et la chaleur absorbent l’eau des neiges, ainsi le schéol engloutit les pécheurs! (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Ah! Le sein maternel l’oublie, les vers en font leurs délices; on ne se souvient plus de lui, et l’iniquité est brisée comme un arbre.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Il dévorait la femme stérile et sans enfants, il ne faisait pas de bien à la veuve!...
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Mais Dieu par sa force ébranle les puissants, il se lève, et ils ne comptent plus sur la vie;
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
il leur donne la sécurité et la confiance, et ses yeux veillent sur leurs voies.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Ils se sont élevés, et en un instant ils ne sont plus; ils tombent, ils sont moissonnés comme tous les hommes; ils sont coupés comme la tête des épis.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
S’il n’en est pas ainsi, qui me convaincra de mensonge? Qui réduira mes paroles à néant?
