Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Wherefore from the Mighty One Times have not been hidden, And those knowing Him have not seen His days.
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
The borders they reach, A drove they have taken violently away, Yea, they do evil.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
The ass of the fatherless they lead away, They take in pledge the ox of the widow,
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They turn aside the needy from the way, Together have hid the poor of the earth.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Lo, wild asses in a wilderness, They have gone out about their work, Seeking early for prey, A mixture for himself — food for young ones.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
In a field his provender they reap, And the vineyard of the wicked they glean.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
The naked they cause to lodge Without clothing. And there is no covering in the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
From the inundation of hills they are wet, And without a refuge — have embraced a rock.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
They take violently away From the breast the orphan, And on the poor they lay a pledge.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Naked, they have gone without clothing, And hungry — have taken away a sheaf.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Between their walls they make oil, Wine-presses they have trodden, and thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Because of enmity men do groan, And the soul of pierced ones doth cry, And God doth not give praise.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
They have been among rebellious ones of light, They have not discerned His ways, Nor abode in His paths.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
At the light doth the murderer rise, He doth slay the poor and needy, And in the night he is as a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
And the eye of an adulterer Hath observed the twilight, Saying, 'No eye doth behold me.' And he putteth the face in secret.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
He hath dug in the darkness — houses; By day they shut themselves up, They have not known light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
When together, morning [is] to them death shade, When he discerneth the terrors of death shade.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Light he [is] on the face of the waters, Vilified is their portion in the earth, He turneth not the way of vineyards.
Drought — also heat — consume snow-waters, Sheol [those who] have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Forget him doth the womb, Sweeten [on] him doth the worm, No more is he remembered, And broken as a tree is wickedness.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Treating evil the barren [who] beareth not, And [to] the widow he doth no good,
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
And hath drawn the mighty by his power, He riseth, and none believeth in life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
He giveth to him confidence, and he is supported, And his eyes [are] on their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
High they were [for] a little, and they are not, And they have been brought low. As all [others] they are shut up, And as the head of an ear of corn cut off.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
And if not now, who doth prove me a liar, And doth make of nothing my word?
