Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
“Why aren’t times laid up by the Almighty? Why don’t those who know him see his days?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
There are people who remove the landmarks. They violently take away flocks, and feed them.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They drive away the donkey of the fatherless, and they take the widow’s ox for a pledge.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They turn the needy out of the way. The poor of the earth all hide themselves.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Behold, as wild donkeys in the desert, they go out to their work, seeking diligently for food. The wilderness yields them bread for their children.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
They cut their food in the field. They glean the vineyard of the wicked.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
They lie all night naked without clothing, and have no covering in the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
They are wet with the showers of the mountains, and embrace the rock for lack of a shelter.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
There are those who pluck the fatherless from the breast, and take a pledge of the poor,
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
so that they go around naked without clothing. Being hungry, they carry the sheaves.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
They make oil within the walls of these men. They tread wine presses, and suffer thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
From out of the populous city, men groan. The soul of the wounded cries out, yet God doesn’t regard the folly.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
“These are of those who rebel against the light. They don’t know its ways, nor stay in its paths.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
The murderer rises with the light. He kills the poor and needy. In the night he is like a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
The eye also of the adulterer waits for the twilight, saying, ‘No eye will see me.’ He disguises his face.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
In the dark they dig through houses. They shut themselves up in the daytime. They don’t know the light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
For the morning is to all of them like thick darkness, for they know the terrors of the thick darkness.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
“They are foam on the surface of the waters. Their portion is cursed in the earth. They don’t turn into the way of the vineyards.
Drought and heat consume the snow waters, so does Sheol those who have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
The womb will forget him. The worm will feed sweetly on him. He will be no more remembered. Unrighteousness will be broken as a tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
He devours the barren who don’t bear. He shows no kindness to the widow.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Yet God preserves the mighty by his power. He rises up who has no assurance of life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
God gives them security, and they rest in it. His eyes are on their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are exalted; yet a little while, and they are gone. Yes, they are brought low, they are taken out of the way as all others, and are cut off as the tops of the ears of grain.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
If it isn’t so now, who will prove me a liar, and make my speech worth nothing?”
