Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Why, seeing times are not hid from the Almighty, do they that know him not see his days?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Some remove the landmarks; they violently take away flocks, and their feed.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They drive away the donkey of the fatherless, they take the widow’s ox for a pledge.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They turn the needy out of the way: the poor of the earth hide themselves together.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Behold, as wild donkeys in the desert, they go forth to their work; rising early for a prey: the wilderness yieldeth food for them and for their children.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
They reap every one his grain in the field: and they gather the vintage of the wicked.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
They cause the naked to lodge without clothing, that they have no covering in the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
They are wet with the showers of the mountains, and embrace the rock for want of a shelter.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
They pluck the fatherless from the breast, and take a pledge of the poor.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
They cause him to go naked without clothing, and they take away the sheaf from the hungry;
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Who make oil within their walls, and tread their winepresses, and suffer thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Men groan from out of the city, and the soul of the wounded crieth out: yet God layeth not folly to them.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
They are of those that rebel against the light; they know not its ways, nor abide in its paths.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
The murderer rising with the light killeth the poor and needy, and in the night is as a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
The eye also of the adulterer waiteth for the twilight, saying, No eye shall see me: and disguiseth his face.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
In the dark they dig through houses, which they had marked for themselves in the daytime: they know not the light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
For the morning is to them even as the shadow of death: if one knoweth them, they are in the terrors of the shadow of death.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
He is swift as the waters; their portion is cursed in the earth: he beholdeth not the way of the vineyards.
Drought and heat consume the snow waters: so doth the grave those who have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
The womb shall forget him; the worm shall feed sweetly on him; he shall be no more remembered; and wickedness shall be broken as a tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
He wrongeth the barren that beareth not: and doeth not good to the widow.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
He draweth also the mighty with his power: he riseth up, and no man is sure of life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Though it is given him to be in safety, on which he resteth; yet his eyes are upon their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are exalted for a little while, but are gone and brought low; they are taken out of the way as all others, and cut off as the tops of the heads of grain.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
And if it is not so now, who will make me a liar, and make my speech of no worth?
