Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Wherefore, since from the Almighty times are not hid, have, his knowing ones, no vision of his days?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Boundaries, men move back, flocks, they seize and consume;
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
The ass of the fatherless, they drive off, they take in pledge the ox of the widow;
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They turn aside the needy out of the way, at once, are the humbled of the land made to hide themselves.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Lo! [as] wild asses in the wilderness, they go forth with their work, eager seekers for prey, the waste plain, yieldeth them food for their young;
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
In the field—a man’s fodder, they cut down, and, the vineyard of the lawless, they strip of its late berries;
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Ill-clad, they are left to lodge without clothing, and have no covering in the cold;
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
With the sweeping rain of the mountains, are they wet, and, through having no shelter, they embrace a rock.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Men tear, from the breast, the fatherless, and, over the poor, they take a pledge;
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Naked, they go about without clothing, and, famished, they carry the sheaves;
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Between their walls, are they exposed to the sun, Wine-presses, they tread, and yet are thirsty;
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Out of the city—out of the houses, they make outcry. and, the soul of the wounded, calleth for help, and, GOD, doth not regard it as foolish.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
They, have become rebels against the light, —they are not acquainted with the ways thereof, neither abide they in the paths thereof.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
With the light, riseth the murderer, He slayeth the poor and needy, And, in the night, he becometh like a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
And, the eye of the adulterer, watcheth for the evening twilight, saying, Not an eye will see me! A covering for the face, he putteth on;
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
He breaketh, in the dark, into houses, —By day, they lock themselves in, They know not the light;
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
For, in the case of all such, morning to them is the death-shade, For, to be recognised, is a death-shade terror.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Swift is he on the face of the waters, Speedily vanished their share in the land, He turneth not to the way of the vineyards.
Drought and heat, steal away snow water, Hades, them who have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Maternal love shall forget him, the worm shall find him sweet, No more shall he be remembered, but perversity shall be shivered like a tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
He oppresseth the barren who beareth not, and, to the widow, he doeth not good;
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Yea he draggeth along the mighty by his strength, He riseth up, and none hath assurance of life;
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
It is given him to be secure, and confident, yet, his eyes, are upon their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are exalted a little, and are not, Yea having been laid low, like all men, are they gathered, Even as the top of an ear of corn, do they hang down.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
But, if not, who then can convict me of falsehood? or make of no account my words?
