Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Why are times not laid up by the Almighty? and why do not they which know him see his days?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
There are that remove the landmarks; they violently take away flocks, and feed them.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They drive away the ass of the fatherless, they take the widow’s ox for a pledge.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They turn the needy out of the way: the poor of the earth hide themselves together.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Behold, as wild asses in the desert they go forth to their work, seeking diligently for meat; the wilderness [yieldeth] them food for their children.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
They cut their provender in the field; and they glean the vintage of the wicked.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
They lie all night naked without clothing, and have no covering in the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
They are wet with the showers of the mountains, and embrace the rock for want of a shelter.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
There are that pluck the fatherless from the breast, and take a pledge of the poor:
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
[So that] they go about naked without clothing, and being an-hungred they carry the sheaves;
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
They make oil within the walls of these men; they tread [their] winepresses, and suffer thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
From out of the populous city men groan, and the soul of the wounded crieth out: yet God imputeth it not for folly.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
These are of them that rebel against the light; they know not the ways thereof, nor abide in the paths thereof.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
The murderer riseth with the light, he killeth the poor and needy; and in the night he is as a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
The eye also of the adulterer waiteth for the twilight, saying, No eye shall see me: and he disguiseth his face.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
In the dark they dig through houses: they shut themselves up in the daytime; they know not the light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
For the morning is to all of them as the shadow of death; for they know the terrors of the shadow of death.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
He is swift upon the face of the waters; their portion is cursed in the earth: he turneth not by the way of the vineyards.
Drought and heat consume the snow waters: [so doth] Sheol [those which] have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
The womb shall forget him; the worm shall feed sweetly on him; he shall be no more remembered: and unrighteousness shall be broken as a tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
He devoureth the barren that beareth not; and doeth not good to the widow.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
He draweth away the mighty also by his power: he riseth up, and no man is sure of life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
[God] giveth them to be in security, and they rest thereon; and his eyes are upon their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are exalted; yet a little while, and they are gone; yea, they are brought low, they are taken out of the way as all other, and are cut off as the tops of the ears of corn.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
And if it be not so now, who will prove me a liar, and make my speech nothing worth?
