Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Why are not times treasured up by the Almighty? And why do not they who know him see his days?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
They remove landmarks; They take away flocks by violence, and pasture them.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They drive away the ass of the fatherless, And take the widow's ox for a pledge.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They push the needy from the way; All the poor of the land are forced to hide themselves.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Behold, like wild asses of the desert, they go forth to their work; They search for prey; The wilderness supplieth them food for their children.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
In the fields they reap the harvest, And gather the vintage of the oppressor.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
They lodge naked, without clothing, And without covering from the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
They are drenched with the mountain showers, And embrace the rock for want of shelter.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
The fatherless are torn from the breast, And the garment of the needy is taken for a pledge.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
They go naked, without clothing, And carry the sheaf hungry.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
They make oil within their walls, And tread the wine-vat, yet suffer thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
From anguish the dying groan, And the wounded cry aloud; And God regardeth not their prayer!
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Others hate the light; They know not its ways, And abide not in its paths.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
With the light ariseth the murderer; He killeth the poor and needy; In the night he is as a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
The eye of the adulterer watcheth for the twilight; He saith, “No eye will see me,” And putteth a mask upon his face.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
In the dark they break into houses; In the daytime they shut themselves up; They are strangers to the light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
The morning is to them the very shadow of death; They are familiar with the terrors of the shadow of death.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Light are they on the face of the waters; They have an accursed portion in the earth; They come not near the vineyards.
As drought and heat consume the snow waters, So doth the grave the wicked. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
His own mother forgetteth him; The worm feedeth sweetly on him; He is no more remembered, And iniquity is broken like a tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
He oppresseth the barren, that hath not borne, And doeth not good to the widow.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
He taketh away the mighty by his power; He riseth up, and no one is sure of life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
God giveth them security, so that they are confident; His eyes are upon their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are exalted; —in a little while they are gone! They are brought low, and die, like all others; And like the topmost ears of corn are they cut off.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
If it be not so, who will confute me, And show my discourse to be worthless?
