Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
“For this reason from the Mighty One Times have not been hidden, And those knowing Him have not seen His days.
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
They reach the borders, They have taken a drove away violently, Indeed, they do evil.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They lead away the donkey of the fatherless, They take in pledge the ox of the widow,
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They turn aside the needy from the way, Together have hid the poor of the earth.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Behold, wild donkeys in a wilderness, They have gone out about their work, Seeking early for prey, A mixture for himself—food for young ones.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
They reap his provender in a field, And they glean the vineyard of the wicked.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
They cause the naked to lodge without clothing. And there is no covering in the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
From the inundation of hills they are wet, And without a refuge—have embraced a rock.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
They take away violently The orphan from the breast, And they lay a pledge on the poor.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Naked, they have gone without clothing, And hungry—have taken away a sheaf.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
They make oil between their walls, They have trodden winepresses, and thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Men groan because of enmity, And the soul of pierced ones cries, And God does not give praise.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
They have been those rebelling against light, They have not discerned His ways, Nor abided in His paths.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
The murderer rises at the light, He slays the poor and needy, And in the night he is as a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
And the eye of an adulterer Has observed the twilight, Saying, No eye beholds me. And he puts the face in secret.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
He has dug in the darkness—houses; By day they shut themselves up, They have not known light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
When together, morning [is] death-shade to them, When he discerns the terrors of death-shade.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
He [is] light on the face of the waters, Their portion is vilified in the earth, He does not turn the way of vineyards.
Drought—also heat—consume snow-waters, Sheol—[those who] have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
The womb forgets him, The worm sweetens [on] him, He is remembered no more, And wickedness is broken as a tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Treating evil the barren [who] does not bear, And he does no good [to] the widow,
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
And [God] has drawn the mighty by His power, He rises, and none believes in life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
He gives to him confidence, and he is supported, And His eyes [are] on their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They were high [for] a little, and they are not, And they have been brought low. They are shut up as all [others], And cut off as the head of an ear of grain.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
And if not now, who proves me a liar, And makes my word of nothing?”
