Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Why, seeing times are not hidden from the Almighty, do they that know him not see his days?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
[Some] remove the landmarks; they violently take away flocks, and feed [thereof].
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They drive away the ass of the fatherless, they take the widow’s ox for a pledge.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They turn the needy out of the way: the poor of the earth hide themselves together.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Behold, [as] wild asses in the desert, go they forth to their work; rising betimes for a prey: the wilderness [yieldeth] food for them [and] for [their] children.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
They reap [every one] his corn in the field: and they gather the vintage of the wicked.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
They cause the naked to lodge without clothing, that [they have] no covering in the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
They are wet with the showers of the mountains, and embrace the rock for want of a shelter.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
They pluck the fatherless from the breast, and take a pledge of the poor.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
They cause [him] to go naked without clothing, and they take away the sheaf [from] the hungry;
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
[Which] make oil within their walls, [and] tread [their] winepresses, and suffer thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Men groan from out of the city, and the soul of the wounded crieth out: yet God layeth not folly [to them].
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
They are of those that rebel against the light; they know not the ways thereof, nor abide in the paths thereof.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
The murderer rising with the light killeth the poor and needy, and in the night is as a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
The eye also of the adulterer waiteth for the twilight, saying, No eye shall see me: and disguiseth [his] face.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
In the dark they dig through houses, [which] they had marked for themselves in the daytime: they know not the light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
For the morning [is] to them even as the shadow of death: if [one] know [them, they are in] the terrors of the shadow of death.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
He [is] swift as the waters; their portion is cursed in the earth: he beholdeth not the way of the vineyards.
Drought and heat consume the snow waters: [so doth] the grave [those which] have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
The womb shall forget him; the worm shall feed sweetly on him; he shall be no more remembered; and wickedness shall be broken as a tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
He evil entreateth the barren [that] beareth not: and doeth not good to the widow.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
He draweth also the mighty with his power: he riseth up, and no [man] is sure of life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
[Though] it be given him [to be] in safety, whereon he resteth; yet his eyes [are] upon their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are exalted for a little while, but are gone and brought low; they are taken out of the way as all [other], and cut off as the tops of the ears of corn.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
And if [it be] not [so] now, who will make me a liar, and make my speech nothing worth?
