Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Times are not hid from the Almighty: but they that know him, know not his days.
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Some have removed landmarks, have taken away flocks by force, and fed them.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They have driven away the ass of the fatherless, and have taken away the widow’s ox for a pledge.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They have overturned the way of the poor, and have oppressed together the meek of the earth.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Others like wild asses in the desert go forth to their work: by watching for a prey they get bread for their children.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
They reap the field that is not their own, and gather the vintage of his vineyard whom by violence they have oppressed.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
They send men away naked, taking away their clothes who have no covering in the cold:
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Who are wet, with the showers of the mountains, and having no covering embrace the stones.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
They have violently robbed the fatherless, and stripped the poor common people.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
From the naked and them that go without clothing, and from the hungry they have taken away the ears of corn.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
They have taken their rest at noon among the stores of them, who after having trodden the winepresses suffer thirst.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Out of the cities they have made men to groan, and the soul of the wounded hath cried out, and God doth not suffer it to pass unrevenged.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
They have been rebellious to the light, they have not known his ways, neither have they returned by his paths.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
The murderer riseth at the very break of day, he killeth the needy, and the poor man: but in the night he will be as a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
The eye of the adulterer observeth darkness, saying: No eye shall see me: and he will cover his face.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
He diggeth through houses in the dark, as in the day they had appointed for themselves, and they have not known the light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
If the morning suddenly appear, it is to them the shadow of death: and they walk in darkness as if it were in light.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
He is light upon the face of the water: cursed be his portion on the earth, let him not walk by the way of the vineyards.
Let him pass from the snow waters to excessive heat, and his sin even to hell. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Let mercy forget him: may worms be his sweetness: let him be remembered no more, but be broken in pieces as an unfruitful tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
For he hath fed the barren that beareth not, and to the widow he hath done no good.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
He hath pulled down the strong by his might: and when he standeth up, he shall not trust to his life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
God hath given him place for penance, and he abuseth it unto pride: but his eyes are upon his ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are lifted up for a little while and shall not stand, and shall be brought down as all things, and shall be taken away, and as the tops of the ears of corn they shall be broken.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
And if it be not so, who can convince me that I have lied, and set my words before God?
