Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
“Why does the Almighty not reserve times for judgment? Why may those who know Him never see His days?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Men move boundary stones; they pasture stolen flocks.
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
They drive away the donkey of the fatherless and take the widow’s ox in pledge.
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
They push the needy off the road and force all the poor of the land into hiding.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Indeed, like wild donkeys in the desert, the poor go to work foraging for food; the wasteland is food for their children.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
They gather fodder in the fields and glean the vineyards of the wicked.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Without clothing, they spend the night naked; they have no covering against the cold.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Drenched by mountain rains, they huddle against the rocks for want of shelter.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
The fatherless infant is snatched from the breast; the nursing child of the poor is seized for a debt.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Without clothing, they wander about naked. They carry the sheaves, but still go hungry.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
They crush olives within their walls; they tread the winepresses, but go thirsty.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
From the city, men groan, and the souls of the wounded cry out, yet God charges no one with wrongdoing.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Then there are those who rebel against the light, not knowing its ways or staying on its paths.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
When daylight is gone, the murderer rises to kill the poor and needy; in the night he is like a thief.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
The eye of the adulterer watches for twilight. Thinking, ‘No eye will see me,’ he covers his face.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
In the dark they dig through houses; by day they shut themselves in, never to experience the light.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
For to them, deep darkness is their morning; surely they are friends with the terrors of darkness!
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
They are but foam on the surface of the water; their portion of the land is cursed, so that no one turns toward their vineyards.
As drought and heat consume the melting snow, so Sheol steals those who have sinned. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
The womb forgets them; the worm feeds on them; they are remembered no more. So injustice is like a broken tree.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
They prey on the barren and childless, and show no kindness to the widow.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Yet by His power, God drags away the mighty; though rising up, they have no assurance of life.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
He gives them a sense of security, but His eyes are on their ways.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
They are exalted for a moment, then they are gone; they are brought low and gathered up like all others; they are cut off like heads of grain.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
If this is not so, then who can prove me a liar and reduce my words to nothing?”
