Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Hvorfor ere Tider ikke gemte af den Almægtige? og hvorfor se de, som kender ham, ikke hans Dage?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Man forrykker Markskel, man røver Hjorder og vogter dem;
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
man driver de faderløses Asen bort, man tager en Enkes Okse til Pant;
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
man trænger de fattige ud af Vejen, de elendige i Landet maa skjule sig til Hobe.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Se, som Vildæsler i Ørken gaa de ud til deres Gerning, de staa aarle op efter Føde! Ørkenen giver dem Brød til Børnene.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
De høste den ugudeliges Blandingssæd, og de holde Efterhøst i hans Vingaard.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Nøgne ligge de om Natten, uden Klæder, og uden Dække i Kulden.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
De blive vaade af Bjergenes Vandskyl, og fordi de ingen Tilflugt have, favne de Klippen.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Man river den faderløse fra Moders Bryst, og af den elendige tager man Pant.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Nøgne gaa de uden Klæder, og hungrende bære de Neg.
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
De udperse Olie inden for hines Mure, de træde Vinperserne og tørste derved.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Fra Staden sukke Folk, og de gennemboredes Sjæle skrige; dog agter Gud ikke paa det urimelige deri.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Der er dem, som hade Lyset, de kende ikke dets Veje, og de blive ikke paa dets Stier.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Morderen staar op, naar det dages, slaar den elendige og fattige ihjel; og om Natten er han som Tyven.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Og Horkarlens Øjne vare paa Tusmørket, og han siger: Intet Øje skal skue mig; og han lægger et Dække over sit Ansigt.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
I Mørket brydes ind i Husene, om Dagen lukke de sig inde; de kende ikke Lyset
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Thi for dem alle er Dødsskygge Morgen; thi de ere bekendte med Dødsskyggens Rædsler.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Let farer en saadan bort paa Vandet, deres Arvelod er forbandet i Landet; han vender sig ikke til Vingaardenes Vej.
Tørhed, ja Hede borttager Snevand: Dødsriget dem, som have syndet. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Moders Liv glemmer ham, han smager Ormene vel; han ihukommes ikke ydermere, og Uretfærdigheden sønderbrydes som et Træ;
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
han, der udpinte den ufrugtbare, som ikke fødte, og ikke vilde gøre en Enke godt.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Dog Gud opholder de mægtige længe med sin Magt; de rejse sig, naar de ikke mere tro paa deres Liv.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Han giver dem Tryghed, og de forlade sig fast derpaa; og hans Øjne ere over deres Veje.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
De ere ophøjede; om en liden Stund findes ingen af dem, og de synke hen, de indsamles som alle andre, og de afhugges som Toppen paa et Aks.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Og hvis det ikke er saa, hvo kan da straffe mig for Løgn og gøre min Tale til intet?
