Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Защо, ако времената не са открити от Всемогъщия, Ония които Го познават, не виждат дните Му за съд?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Едни преместят межди, Грабят стада и ги пасат;
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Откарват осела на сирачетата; Вземат в залог говедото на вдовицата;
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Изтласкват бедните от пътя; Сиромасите на земята се крият заедно от тях.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Ето, като диви осли в пустинята излизат по работата си, Подраняват да търсят храна; Пустинята из доставя храна за чадата им.
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
Жънат фуража в нивата, за да го ядат. И берат лозата на неправедника;
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Цяла нощ лежат голи без дрехи, И нямат завивка в студа;
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Измокрюват се от планинските дъждове, И прегръщат скалата, понеже нямат прибежище.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Други грабват сирачето от съседите, И вземат залог от сиромаха.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Голи, тия ходят крадешком без дреха, И гладни, носят сноповете;
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Изтискват дървено масло в техните огради, Тъпчат линовете им, а остават жадни.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Умиращите охкат из града, И душата на ранените вика; Но пак това безумие Бог не гледа.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Дали са от противниците на виделината; Не знаят пътищата й, И не стоят в пътеките й,
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Убиецът става в зори и убива сиромаха и нуждаещия се, А нощем е като крадец.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Така и окото на прелюбодееца очаква да се мръкне, Като казва: Око не ще ме види; И преличава лицето си.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
В тъмнината пробиват къщи; Те се затварят през деня, Видело не познават.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Защото за всички тях зората е като мрачната сянка; Понеже познават ужасите на мрачната сянка.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Бърже се отдалечат по лицето на водата; Делът им е проклет на земята; Не се обръщат вече към пътя за лозята.
Както сушата и топлината поглъщат водата от снега, Така и преизподнята грешните. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Майчината утроба ще ги забрави; Червеят ще има сладко ястие в тях; Няма вече да се спомнят; И неправдата ще се строши като дърво.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Поглъщат неплодната, която ражда; И на вдовицата не правят добро,
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Влачат и мощните със силата си; Те стават, и никой не е безопасен в живота си.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Бог им дава безопасност, и те се успокояват с нея, Но очите Му са върху пътищата им.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Въздигнаха се за малко, и, ето, че ги няма! Снишават се; и както всички други си отиват, И отсичат се като главите на класовете.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
И сега, ако не е така, кой ще ме изкара лъжец, И ще обърне в нищо думите ми?
