Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Na Hiob buae se,
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
“Nnɛ mpo, mʼanwiinwii mu da so yɛ den; ne nsa ayɛ den, mʼapinisi nyinaa akyi.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Sɛ minim baabi a mehu no; anaasɛ metumi akɔ ne tenabea a
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
anka mɛka mʼasɛm wɔ nʼanim na magye akyinnye bebree.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Anka mɛte mmuae a ɔde bɛma me, na madwen nea ɔbɛka ho.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Ɔbɛsɔre atia me dennen ana? Dabi, ɔremmɔ me kwaadu.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Ɛhɔ de, nnipa trenee betumi aka nʼasɛm wɔ nʼanim, na wobegye me afi me temmufo nsam afebɔɔ.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
“Nanso sɛ mekɔ apuei fam a onni hɔ; sɛ mekɔ atɔe fam nso a minhu no.
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Sɛ ɔreyɛ adwuma wɔ atifi fam a minhu no; sɛ ɔdan ne ho kɔ anafo fam a, mʼani nhye ne ho.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Nanso onim ɔkwan a menam so; na sɛ ɔsɔ me hwɛ a mepue sɛ sikakɔkɔɔ.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Madi nʼanammɔn akyi pɛɛ; na manantew nʼakwan so a mamman.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Mentwee me ho mfii mmara nsɛm a efi nʼanom no ho, mama asɛm a efi nʼanom ho ahia me asen me daa aduan.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
“Nanso obiara nni hɔ ka ne ho, na hena na obetumi atia no? Ɔyɛ biribiara a ɔpɛ.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Ɔde ne mmaransɛm di dwuma tia me; ɔda so kora nhyehyɛe a ɛte sɛɛ bebree.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Ɛno nti na mebɔ hu wɔ nʼanim; na sɛ midwen eyinom nyinaa ho a, misuro no.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Onyankopɔn ama me koma abotow; Otumfo ama mabɔ huboa.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Nanso sum no mma menka mʼano nto mu, sum kabii a ɛkata mʼanim no.
