Jób 23

1 Felele pedig Jób, és monda:

Y RESPONDIÓ Job, y dijo:

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Hoy también hablaré con amargura; que es más grave mi llaga que mi gemido.

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

¡Quién me diera el saber dónde hallar á Dios! yo iría hasta su silla.

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Ordenaría juicio delante de él, y henchiría mi boca de argumentos.

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Yo sabría lo que él me respondería, y entendería lo que me dijese.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

¿Pleitearía conmigo con grandeza de fuerza? No: antes él la pondría en mí.

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Allí el justo razonaría con él: y escaparía para siempre de mi juez.

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

He aquí yo iré al oriente, y no lo [hallaré]; y al occidente, y no lo percibiré:

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

Si al norte él obrare, yo no lo veré; al mediodía se esconderá, y no lo veré.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Mas él conoció mi camino: probaráme, y saldré como oro.

11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Mis pies tomaron su rastro; guardé su camino, y no me aparté.

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Del mandamiento de sus labios nunca me separé; guardé las palabras de su boca más que mi comida.

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

Empero si él [se determina] en una cosa, ¿quién lo apartará? Su alma deseó, é hizo.

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

El pues acabará lo que ha determinado de mí: y muchas cosas como estas hay en él.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Por lo cual yo me espanto en su presencia: consideraré, y temerélo.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Dios ha enervado mi corazón, y hame turbado el Omnipotente.

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

¿Por qué no fuí yo cortado delante de las tinieblas, y cubrió con oscuridad mi rostro?