Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Då svara Job og sagde:
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
«Endå gjeld klaga mi for tråss, tungt legg eg handi på min sukk.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Berre eg kunde finna honom og koma til hans bustad fram!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Då la eg fram for han mi sak og fyllte munnen min med prov.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Då høyrde eg kva svar han gav, og merka det han sa til meg.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Vilde med magt han mot meg standa? Nei, lyda på meg vilde han.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Ein skuldfri stod då for han fram; for alltid slapp eg domar min.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Gjeng eg i aust, han er’kje der; mot vest, eg vert han ikkje var;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
i nord han verkar, ei eg ser han, han snur mot sud, eg ser han ikkje.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
For all den veg eg fer han kjenner; prøvde han meg, eg var som gull.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Min fot hev fylgt i faret hans; hans veg eg gjeng ubrigdeleg,
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
veik ei frå det hans lippa baud, meir enn mi lov eg lydde hans.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Men ein er han, kven hindrar honom? Det han hev hug til, gjer han og.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Han um min lagnad avgjerd tek, og hev med meg so mangt i emning.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Eg difor ræddast for hans åsyn, når eg det minnest, skjelv eg for han.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Ja, Gud hev brote ned mitt mod, og Allvald hev gjort meg fælen,
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
ei er det myrkret som meg tyner, og ei mi eigi myrke åsyn.
