Jób 23

1 Felele pedig Jób, és monda:

Hoe ty natoi’ Iobe:

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Mafaitse ty toreoko henaneo, taña-miletraletra ty amy hatreontreoko.

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Ehe te napotako ty hahatreavako Aze, hiheovako mb’am-piambesa’e mb’eo.

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Halahako aolo’e eo ty amako, vaho hatsafeko veroke ty vavako.

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Ho azoko ty entañe havale’e ahy, vaho ho rendreko ty hitsara’e.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Hatreatré’e ami’ty hara’elahin-kaozara’e hao? Aiy, f’ie ho haoñe’e.

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Mete hilahatse ama’e ty vañoñe, hamotsorañe ahy nainai’e amy Mpizakakoy.

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Hehe te mionjon-draho, f’ie tsy eo, midisa-voly, fa tsy isako,

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

ie mitoloñ’an-kavia, tsy treako, ie mitolike mb’àn-kavana, tsy rendreko.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Fe arofoana’e ty lala fombàko, ie fa nitsoeha’e le hiboake hoe volamena.

11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Nahafitinoñe i lia’ey ty tomboko, nifaharako i lala’ey vaho tsy nitsile.

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Tsy nisitahako o nafèm-pivimbi’eo; nahajako o tsaram-palie’eo mandikoatse ty anjara rimako.

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

F’ie tsy roe tsy telo, ia ty hampitolik’ aze? anoe’e iaby ze satrin’arofo’e.

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

Ie ro mañeneke o atolots’ ahikoo: maro ty fanoe’e hoe Izay.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Aa le hirevendreven-draho añ’atrefa’e eo; izaho mitsakore, le añeveñako.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Ampianifan’ Añahare ty troko, ampangebahebae’ i El-Sadai,

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

Toe tsy naitoañ’ añatrefa’ i ieñey iraho, naho nisaroña’e an-tareheko i fimoromoroñañey.