Jób 23

1 Felele pedig Jób, és monda:

respondens autem Iob dixit

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

nunc quoque in amaritudine est sermo meus et manus plagae meae adgravata est super gemitum meum

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

quis mihi tribuat ut cognoscam et inveniam illum et veniam usque ad solium eius

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

ponam coram eo iudicium et os meum replebo increpationibus

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

ut sciam verba quae mihi respondeat et intellegam quid loquatur mihi

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

nolo multa fortitudine contendat mecum nec magnitudinis suae mole me premat

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

proponat aequitatem contra me et perveniat ad victoriam iudicium meum

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

si ad orientem iero non apparet si ad occidentem non intellegam eum

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

si ad sinistram quid agat non adprehendam eum si me vertam ad dextram non videbo illum

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

ipse vero scit viam meam et probavit me quasi aurum quod per ignem transit

11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

vestigia eius secutus est pes meus viam eius custodivi et non declinavi ex ea

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

a mandatis labiorum eius non recessi et in sinu meo abscondi verba oris eius

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

ipse enim solus est et nemo avertere potest cogitationem eius et anima eius quodcumque voluerit hoc facit

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

cum expleverit in me voluntatem suam et alia multa similia praesto sunt ei

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

et idcirco a facie eius turbatus sum et considerans eum timore sollicitor

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Deus mollivit cor meum et Omnipotens conturbavit me

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

non enim perii propter inminentes tenebras nec faciem meam operuit caligo