Jób 23

1 Felele pedig Jób, és monda:

Allora Giobbe rispose e disse:

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

“Anche oggi il mio lamento è una rivolta, per quanto io cerchi di comprimere il mio gemito.

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Oh sapessi dove trovarlo! potessi arrivare fino al suo trono!

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Esporrei la mia causa dinanzi a lui, riempirei d’argomenti la mia bocca.

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Saprei quel che mi risponderebbe, e capirei quello che avrebbe da dirmi.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Contenderebbe egli meco con la sua gran potenza? No! invece, mi presterebbe attenzione.

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Là sarebbe un uomo retto a discutere con lui, e sarei dal mio giudice assolto per sempre.

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Ma, ecco, se vo ad oriente, egli non c’è; se ad occidente, non lo trovo;

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

se a settentrione, quando vi opera, io non lo veggo; si nasconde egli nel mezzodì, io non lo scorgo.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Ma la via ch’io batto ei la sa; se mi mettesse alla prova, ne uscirei come l’oro.

11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Il mio piede ha seguito fedelmente le sue orme, mi son tenuto sulla sua via senza deviare;

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

non mi sono scostato dai comandamenti delle sue labbra, ho riposto nel mio seno le parole della sua bocca.

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

Ma la sua decisione e una; chi lo farà mutare? Quello ch’ei desidera, lo fa;

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

egli eseguirà quel che di me ha decretato; e di cose come queste ne ha molte in mente.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Perciò nel suo cospetto io sono atterrito; quando ci penso, ho paura di lui.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Iddio m’ha tolto il coraggio, l’Onnipotente mi ha spaventato.

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

Questo mi annienta: non le tenebre, non la fitta oscurità che mi ricopre.