Jób 23

1 Felele pedig Jób, és monda:

S felelt Jób és mondta:

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.

11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.