Jób 23

1 Felele pedig Jób, és monda:

Da antwortete Hiob und sprach:

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Auch heute noch ist meine Klage bitter; seine Hand preßt mir schwere Seufzer aus!

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

O daß ich wüßte, wo ich Ihn fände! Ich würde zu seinem Throne gehen.

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Ich würde ihm die Streitfrage vorlegen und meinen Mund mit Beweisen füllen;

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

ich möchte wissen, was er mir antworten, und gerne sehen, was er zu mir sagen würde.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Würde er heftig mit mir streiten? Nein, er würde mich gewiß anhören.

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Da würde der Redliche bei ihm Recht finden, und ich würde auf ewig frei ausgehen von meinem Richter.

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Wenn ich aber schon nach Osten gehe, so ist er nirgends; wende ich mich nach Westen, so werde ich seiner nicht gewahr;

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

begibt er sich nach Norden, so erspähe ich ihn nicht, verbirgt er sich im Süden, so kann ich ihn nicht sehen.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Er aber kennt meinen Weg; er prüfe mich, so werde ich wie Gold hervorgehen!

11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Mein Fuß hat seinen Pfad innegehalten; seinen Weg habe ich bewahrt, ich bog nicht davon ab;

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

vom Gebote seiner Lippen wich ich nicht; in meinem Busen bewahrte ich die Reden seiner Lippen.

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

Doch Er bleibt sich gleich, und wer will ihn davon abbringen? Was er will, das tut er.

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

Er vollführt, was mir bestimmt ist, und dergleichen hat er viel im Sinn.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Darum schrecke ich zurück vor ihm, und wenn ich daran denke, so fürchte ich mich davor.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Ja, Gott hat mein Herz verzagt gemacht, und der Allmächtige hat mich erschreckt.

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

Daß ich [aber] nicht vergehe vor dem Anblick der Finsternis, hat er vor meinem Angesicht das Dunkel verdeckt.