Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Hiob antwortete und sprach:
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Auch heute empört sich meine Klage; seine Hand drückt schwer auf mein Seufzen.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
O daß ich ihn zu finden wüßte, gelangen könnte bis zu seinem Richterstuhl!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
So wollte ich vor ihm meine Sache darlegen und meinen Mund mit Beweisen füllen.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Ich möchte wissen, was er mir erwidern würde, und erfahren, was er zu mir sagen würde!
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Würde er in der Fülle der Macht mit mir streiten? Nein, nur achten würde er auf mich!
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Dann würde ein Redlicher mit ihm rechten, und für immer machte ich mich von meinem Richter frei!
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Doch - gehe ich ostwärts, so ist er nicht da, und westwärts - so gewahre ich ihn nicht.
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Im Norden schafft er, aber ich sehe ihn nicht, biegt ab gen Süden - aber ich erblicke ihn nicht.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Denn er weiß, welchen Wandel ich geführt - prüfte er mich, wie Gold würde ich hervorgehn.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
An seiner Spur hat fest mein Fuß gehalten, seinen Weg hab' ich verfolgt, ohne abzuweichen.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Von seiner Lippen Vorschrift wich ich nie, barg in meiner Brust die Worte seines Munds.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Er aber bleibt sich gleich - wer will ihm wehren? Sein Wille begehrt's, da führt er's aus!
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Ja, er wird zu Ende führen, was er mir bestimmt hat, und solcherlei hat er noch vieles im Sinn.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Darum erschrecke ich vor seinem Angesicht; überdenke ich's, so erbebe ich vor ihm.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Ja, Gott hat meinen Mut gebrochen und der Allmächtige hat mich mit Schrecken erfüllt.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Denn nicht des Unglücks wegen fühle ich mich vernichtet, noch wegen meiner Person, die Dunkel bedeckt hat.
