Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job prit la parole et dit:
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Maintenant encore ma plainte est une révolte, Mais la souffrance étouffe mes soupirs.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Oh! Si je savais où le trouver, Si je pouvais arriver jusqu’à son trône,
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Je plaiderais ma cause devant lui, Je remplirais ma bouche d’arguments,
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Je connaîtrais ce qu’il peut avoir à répondre, Je verrais ce qu’il peut avoir à me dire.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Emploierait-il toute sa force à me combattre? Ne daignerait-il pas au moins m’écouter?
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Ce serait un homme droit qui plaiderait avec lui, Et je serais pour toujours absous par mon juge.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Mais, si je vais à l’orient, il n’y est pas; Si je vais à l’occident, je ne le trouve pas;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Est-il occupé au nord, je ne puis le voir; Se cache-t-il au midi, je ne puis le découvrir.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Il sait néanmoins quelle voie j’ai suivie; Et, s’il m’éprouvait, je sortirais pur comme l’or.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Mon pied s’est attaché à ses pas; J’ai gardé sa voie, et je ne m’en suis point détourné.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Je n’ai pas abandonné les commandements de ses lèvres; J’ai fait plier ma volonté aux paroles de sa bouche.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Mais sa résolution est arrêtée; qui s’y opposera? Ce que son âme désire, il l’exécute.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Il accomplira donc ses desseins à mon égard, Et il en concevra bien d’autres encore.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Voilà pourquoi sa présence m’épouvante; Quand j’y pense, j’ai peur de lui.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Dieu a brisé mon courage, Le Tout-Puissant m’a rempli d’effroi.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Car ce ne sont pas les ténèbres qui m’anéantissent, Ce n’est pas l’obscurité dont je suis couvert.
