Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
“Even today my complaint is bitter; my hand is heavy because of my groaning.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Oh, that I knew where I might find him! Oh, that I might come to his place!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
I would lay my case in order before him and fill my mouth with arguments.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
I would learn the words with which he would answer me and would understand what he would say to me.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Would he argue against me in the greatness of his power? No, he would pay attention to me.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
There the upright person might argue with him. In this way I would be acquitted forever by my judge.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
See, I go eastward, but he is not there, and westward, but I cannot perceive him.
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
To the north, where he is at work, but I cannot see him, and to the south, where he hides himself so that I cannot see him.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
But he knows the way that I take; when he has tested me, I will come out like gold.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
My foot has held fast to his steps; I have kept to his way and turned not aside.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
I have not gone back from the commandment of his lips; I have treasured the words of his mouth more than my portion of food.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
But he is one of a kind, who can turn him back? What he desires, he does.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
For he carries out his decree against me; there are many like them.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Therefore, I am terrified in his presence; when I think about him, I am afraid of him.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
For God has made my heart weak; the Almighty has terrified me.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
I have not been brought to an end by darkness, because of the thick darkness that covers the gloom of my face.
