Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then responded Job, and said: —
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Even to-day, is my complaint rebellion? His hand, is heavier than my groaning.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Oh that I knew where I might find him! I would come even unto his dwelling-place;
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
I would set out, before him, a plea, and, my mouth, would I fill with arguments;
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
I would note the words wherewith he would respond to me, and would mark what he would say to me.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Would he, with fulness of might, contend with me? Nay, surely, he, would give heed to me!
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
There an upright man, might reason with him, so should I deliver myself completely from my judge.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Behold! eastward, I go, but he is not there, and, westward, but I perceive him not;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
On the north, where he worketh, but I get no vision, He hideth himself on the south that I cannot see him.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
But, he, knoweth the way that I choose, Having tried me, as gold, I shall come forth.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Of his steps, my foot taketh hold, His way, have I kept, and not swerved;
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
The command of his lips, and would not go back, and, in my bosom, have I treasured the words of his lips.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
But, he, is one, and who can turn him? What his soul desired, he hath done.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Surely he will accomplish what is decreed for me, and, many such things, hath he in store.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
For this cause, from his presence, am I driven in fear, I diligently consider and am kept back from him in dread:
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Yea, GOD, hath made timid my heart, and, the Almighty, hath put me in terror.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Because I was not cut off before the darkness, nor, before my face, did the gloom form a shroud.
