Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then answered Job, and said,
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Even now is my complaint bitter: my suffering is heavier than my groans.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Oh who would grant that I knew where I might find him! that I might attain to his Judgment throne!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
I would put in order before him my cause, and my mouth would I fill with arguments.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
I should know the words which he might answer me, and understand what he might say unto me.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Would he with his power contend against me? he would truly not lay such doings to my charge.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
There would an upright one argue with him; and I should be allowed to escape for ever by my judge.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
But, lo, I go eastward—and he is not there; and to the west— and I cannot perceive him;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
When he doth great things at the north, I behold him not; he hideth himself in the south—and I see him not.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
But he knoweth the way that I take: were he to probe me, I should come forth as gold.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
On his steps my foot hath held fast: his way have I kept, and swerved not.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
From the commandment of his lips have I also not moved away: as a fixed statute for me have I treasured up the sayings of his mouth.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
But he is unchangeably one, and who can turn him? And what his will desireth, even that he doth.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
For he will bring to completion what hath been destined for me: and like these hath he many other things with him.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Therefore am I terrified at his presence: I will reflect, and be in dread of him.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Still God hath made timid my heart, and the Almighty hath terrified me;
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Because I was not destroyed before this darkness, and because he hath not hidden from my face [this] gloom.
