Jób 23

1 Felele pedig Jób, és monda:

Then Job answered and said:

2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Even to-day is my complaint bitter; my hand is become heavy because of my groaning.

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Oh that I knew where I might find Him, that I might come even to His seat!

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

I would order my cause before Him, and fill my mouth with arguments.

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

I would know the words which He would answer me, and understand what He would say unto me.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Would He contend with me in His great power? Nay; but He would give heed unto me.

7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

There the upright might reason with Him; so should I be delivered for ever from my Judge.

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Behold, I go forward, but He is not there, and backward, but I cannot perceive Him;

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

On the left hand, when He doth work, but I cannot behold Him, He turneth Himself to the right hand, but I cannot see Him.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

For He knoweth the way that I take; when He hath tried me, I shall come forth as gold.

11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

My foot hath held fast to His steps, His way have I kept, and turned not aside.

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

I have not gone back from the commandment of His lips; I have treasured up the words of His mouth more than my necessary food.

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

But He is at one with Himself, and who can turn Him? And what His soul desireth, even that He doeth.

14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

For He will perform that which is appointed for me; and many such things are with Him.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Therefore am I affrighted at His presence; when I consider, I am afraid of Him.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Yea, God hath made my heart faint, and the Almighty hath affrighted me;

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

Because I was not cut off before the darkness, neither did He cover the thick darkness from my face.