< Jób 23 >

1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered, and said:
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Now also my words are in bitterness, and the hand of my scourge is more grievous than my mourning.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Who will grant me that I might know and find him, and come even to his throne?
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
I would set judgment before him, and would fill my mouth with complaints.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
That I might know the words that he would answer me, and understand what he would say to me.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
I would not that he should contend with me with much strength, nor overwhelm me with the weight of his greatness.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Let him propose equity against me, and let my judgment come to victory.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
But if I go to the east, he appeareth not; if to the west, I shall not understand him.
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
If to the left hand, what shall I do? I shall not take hold on him: if I turn myself to the right hand, I shall not see him.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
But he knoweth my way, and has tried me as gold that passeth through the fire:
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
My foot hath followed his steps, I have kept his way, and have not declined from it.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
I have not departed from the commandments of his lips, and the words of his mouth I have hid in my bosom.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
For he is alone, and no man can turn away his thought: and whatsoever is soul hath desired, that hath he done.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
And when he shall have fulfilled his will in me, many other like things are also at hand with him.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
And therefore I am troubled at his presence, and when I consider him I am made pensive with fear.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
God hath softened my heart, and the Almighty hath troubled me.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
For I have not perished because of the darkness that hangs over me, neither hath the mist covered my face.

< Jób 23 >