Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job made answer and said,
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Even today my outcry is bitter; his hand is hard on my sorrow.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
If only I had knowledge of where he might be seen, so that I might come even to his seat!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
I would put my cause in order before him, and my mouth would be full of arguments.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
I would see what his answers would be, and have knowledge of what he would say to me.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Would he make use of his great power to overcome me? No, but he would give attention to me.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
There an upright man might put his cause before him; and I would be free for ever from my judge.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
See, I go forward, but he is not there; and back, but I do not see him;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
I am looking for him on the left hand, but there is no sign of him; and turning to the right, I am not able to see him.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
For he has knowledge of the way I take; after I have been tested I will come out like gold.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
My feet have gone in his steps; I have kept in his way, without turning to one side or to the other.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
I have never gone against the orders of his lips; the words of his mouth have been stored up in my heart.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
But his purpose is fixed and there is no changing it; and he gives effect to the desire of his soul.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
For what has been ordered for me by him will be gone through to the end: and his mind is full of such designs.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
For this cause I am in fear before him, my thoughts of him overcome me.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
For God has made my heart feeble, and my mind is troubled before the Ruler of all.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
For I am overcome by the dark, and by the black night which is covering my face.
