Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Even to-day is my complaint rebellious: My stroke is heavier than my groaning.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Oh that I knew where I might find him! That I might come even to his seat!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
I would set my cause in order before him, And fill my mouth with arguments.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
I would know the words which he would answer me, And understand what he would say unto me.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Would he contend with me in the greatness of his power? Nay; but he would give heed unto me.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
There the upright might reason with him; So should I be delivered for ever from my judge.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Behold, I go forward, but he is not [there]; And backward, but I cannot perceive him;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
On the left hand, when he doth work, but I cannot behold him; He hideth himself on the right hand, that I cannot see him.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
But he knoweth the way that I take; When he hath tried me, I shall come forth as gold.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
My foot hath held fast to his steps; His way have I kept, and turned not aside.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
I have not gone back from the commandment of his lips; I have treasured up the words of his mouth more than my necessary food.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
But he is in one [mind], and who can turn him? And what his soul desireth, even that he doeth.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
For he performeth that which is appointed for me: And many such things are with him.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Therefore am I terrified at his presence; When I consider, I am afraid of him.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
For God hath made my heart faint, And the Almighty hath terrified me;
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Because I was not cut off before the darkness, Neither did he cover the thick darkness from my face.
