Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Så tog Job til Orde og svarede:
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
"Også i Dag er der Trods i min Klage, tungt ligger hans Hånd på mit Suk!
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Ak, vidste jeg Vej til at finde ham, kunde jeg nå hans Trone!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Da vilde jeg udrede Sagen for ham og fylde min Mund med Beviser,
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
vide, hvad Svar han gav mig, skønne, hvad han sagde til mig!
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Mon han da satte sin Almagt imod mig? Nej, visselig agted han på mig;
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
da gik en oprigtig i Rette med ham, og jeg bjærged for evigt min Ret.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Men går jeg mod Øst, da er han der ikke, mod Vest, jeg mærker ej til ham;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
jeg søger i Nord og ser ham ikke, drejer mod Syd og øjner ham ej.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Thi han kender min Vej og min Vandel, som Guld går jeg frem af hans Prøve.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Min Fod har holdt fast ved hans Spor, hans Vej har jeg fulgt, veg ikke derfra,
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
fra hans Læbers Bud er jeg ikke veget, hans Ord har jeg gemt i mit Bryst.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Men han gjorde sit Valg, hvem hindrer ham Han udfører, hvad hans Sjæl attrår.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Thi han fuldbyrder, hvad han bestemte, og af sligt har han meget for.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Derfor forfærdes jeg for ham og gruer ved Tanken om ham.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Ja, Gud har nedbrudt mit Mod, forfærdet mig har den Almægtige;
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
thi jeg går til i Mørket, mit Åsyn dækkes af Mulm.
