Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Men Job svarede og sagde:
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Min Klage er end i Dag Genstridighed; min Haand ligger tungt over mit Suk.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Gid jeg kunde kende og finde ham og komme til hans faste Bolig!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Jeg vilde lægge Sagen frem for hans Ansigt og fylde min Mund med Bevisninger.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Jeg vilde gerne vide de Ord, som han kunde svare mig, og forstaa, hvad han vilde sige mig.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Mon han vilde trætte med mig i sin store Kraft? nej, han vilde kun agte paa mig.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Da vilde en retfærdig gaa i Rette med ham, og for evigt vilde jeg gaa fri ud fra den, som dømmer mig.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Se, vil jeg gaa fremad, da er han ikke der, eller tilbage, da mærker jeg ham ikke.
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Gør han noget til venstre, da kan jeg ikke beskue ham; skjuler han sig til højre, da kan jeg ikke se ham.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Thi han kender den Vej, som ligger for mig; prøver han mig, gaar jeg ud som Guldet.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Min Fod holdt fast ved hans Spor, jeg tog Vare paa hans Vej og afveg ikke.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Fra hans Læbers Bud er jeg heller ikke afvegen, jeg gemte hans Munds Tale fremfor min egen Lov.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Men staar han fast ved et, hvo vil da holde ham tilbage? hvad hans Sjæl har Lyst til, det gør han.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Thi han skal fuldkomme det, mig er beskikket, og mange saadanne Ting har han for.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Derfor forfærdes jeg for hans Ansigt; tænker jeg efter, da frygter jeg for ham.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Og Gud har gjort mit Hjerte mistrøstigt, og den Almægtige har forfærdet mig,
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
fordi jeg ikke bortrykkedes fra Mørket, og han ikke har skjult Mulm for mit Ansigt.
