Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
To naah Job mah,
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
vaihni loe kana ka haam; ka nathaih nung parai pongah hang ai ah ka om thai ai.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Anih hnukthaihaih ahmuen to ka panoek nahaeloe, anih anghnuthaih ahmuen ah ka caeh han!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
A hmaa ah kaimah kawng to ka thuih moe, pakha hoiah lok ka thuih han.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Anih mah kawbangmaw na pathim tih, tiah ka panoek, a thuih han ih lok doeh ka panoek.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
A thacakhaih hoiah kai hae na hmang tih maw? Na hmang mak ai; anih mah kai ih lok hae tahngai lat tih.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
To ahmuen ah katoeng kami hoi lokthuihaih om tih, kai loe lokcaek kami khae hoiah ka loih poe tih boeh.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Khenah, kai loe hmabangah ka caeh, toe anih loe to ahmuen ah om ai; hnukbangah kang nawn cadoeh, anih to ka panoek thai ai;
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
a toksakhaih banqoi bangah ka caeh, toe anih to ka hnu thai ai; bantang bangah kang qoi naah doeh, anih to ka hnu thai ai.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Toe ka caehhaih loklam to ang panoek pae; anih mah kai ang tanoek pacoengah loe, sui baktiah ka om tih boeh.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Ka khok mah a caehhaih khok tangkannawk to pazui, kam khraeng taak ai, anih ih loklam to ka pazui.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
A pahni hoi paek ih lok to ka caeh taak ai; ni thokkruek kangaih caaknaek pongah doeh anih mah thuih ih loknawk to ni ka palung kue.
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Toe poekhaih maeto ah kaom, Sithaw to mi mah maw pakhrai thai tih? Anih loe a koehhaih baktiah ni sak.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Anih loe kai han suek ih hmuen to a sak; anih loe to baktih poekhaih paroeai tawnh.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
To pongah a hmaa ah loe zithaih hoiah ni ka oh; to baktih hmuen to ka poek naah, anih to ka zit.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Sithaw mah palungthin ang naemsak moe, Thacak Angraeng mah zithaih to ang paek;
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
toe kai hae khoving hmaa ah va sut ai, ka hmaa ih khoving thung hoiah doeh paka ai.
