Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Na Temanni Elifas buae se,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
“Onyankopɔn benya onipa so mfaso ana? Mpo onyansafo so bɛba no mfaso ana?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Sɛ woyɛ ɔtreneeni a, anigye bɛn na Otumfo no benya? Sɛ wʼakwan ho nni asɛm a, mfaso bɛn na obenya?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
“Wo kronkronyɛ nti na ɔka wʼanim na ɔbɔ wo kwaadu ana?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Ɛnyɛ wʼamumɔyɛ na ɛso? Ɛnyɛ wo bɔne na ɛdɔɔso dodo?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Wopɛɛ bammɔ fii wo nuanom nkyɛn a emfi hwee so; wopaa nnipa ho ntama ma wɔdaa adagyaw.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Woamma abrɛfo nsu annom na wode aduan kamee nea ɔkɔm de no,
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
nanso na woyɛ obi a ɔwɔ tumi, wɔ nsase, onuonyamfo a ɔte so.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Wopam akunafo ma wɔkɔɔ nsapan na womaa ayisaa nso ahoɔden sae.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Ɛno nti na mfiri atwa wo ho ahyia, na amanehunu a ɛba ntɛm so bɔ wo hu yi,
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
ɛno nti na sum kabii aduru a wunhu ade, na asorɔkye akata wo so yi.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
“So Onyankopɔn nni ɔsoro akyirikyiri ana? Hwɛ sɛnea ɔsoro akyirikyiri nsoromma korɔn!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Nanso woka se, ‘Dɛn na Onyankopɔn nim? Sum yi mu na obu atɛn ana?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Omununkum kabii akata nʼanim nti onhu yɛn bere a ɔnenam ɔsoro kontonkurowi mu.’
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
So wobɛkɔ so afa ɔkwan dedaw a abɔnefo anantew so no so ana?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Wɔpraa wɔn kɔe ansa na wɔn bere reso, na nsuyiri hohoroo wɔn fapem.
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Na wɔka kyerɛɛ Onyankopɔn se, ‘Gyaa yɛn! Dɛn na Otumfo betumi ayɛ yɛn?’
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Nanso ɛyɛ ɔno na ɔde nnepa hyɛɛ wɔn afi mu, nti metwe me ho fi amumɔyɛfo afotu ho.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Atreneefo hu wɔn asehwe ma wɔn ani gye; na wɔn a wɔn ho nni asɛm serew wɔn ka se,
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
‘Wɔasɛe yɛn atamfo, na ogya ahyew wɔn agyapade.’
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
“Fa wo ho ma Onyankopɔn na nya asomdwoe wɔ ne mu; saa ɔkwan yi so na yiyedi bɛfa ayɛ wo kyɛfa.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Tie akwankyerɛ a efi nʼanom, na fa ne nsɛm sie wo koma mu.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Sɛ wosan kɔ Otumfo no nkyɛn a obegye wo ato mu bio: sɛ wuyi amumɔyɛsɛm fi wo ntamadan mu
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
na wotow wo sika mpɔw gu mfutuma mu ne Ofir sikakɔkɔɔ gu abotan a ɛwɔ abon mu no so a,
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
ɛno de Otumfo bɛyɛ wo sikakɔkɔɔ ɔbɛyɛ dwetɛ ankasa ama wo.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Afei nokware wubenya anigye wɔ Otumfo mu na wobɛpagyaw wʼani akyerɛ Onyankopɔn.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Wobɛbɔ no mpae, na obetie wo, na wubedi wo bɔhyɛ so.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Nea woyɛ wʼadwene sɛ wobɛyɛ no bɛba mu, na hann bɛtɔ wʼakwan so.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Sɛ nnipa hwe ase na woka se, ‘Ma wɔn so!’ a, obegye wɔn a wɔahwe ase no nkwa.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Obegye abɔnefo mpo, ɔnam wo nsa a ɛho nni fi so begye wɔn.”
