Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Då svarade Eliphas af Thema, och sade:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Menar du att en man kan liknas vid Gud; eller någor är så klok, att han kan likna sig vid honom?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Menar du att dem Allsmägtiga behagar, att du räknar dig så from? Eller hvad hjelper det honom, om än dine vägar utan brist voro?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Menar du han fruktar att straffa dig, och gå till rätta med dig?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Ja, din ondska är fast stor, och uppå din orättfärdighet är ingen ände.
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Du hafver tagit af dinom broder pant utan sak; du hafver dragit kläden af dem nakna.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Du hafver icke gifvit dem trötta vatten dricka; du hafver nekat dem hungroga ditt bröd.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Du hafver brukat våld i landena, och bott deruti med stort prål.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Enkor hafver du låtit gå ohulpna, och sönderbrutit de faderlösas armar.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Derföre äst du omvefvad med snaro, och fruktan hafver dig hasteliga förskräckt.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Skulle du då icke se mörkret, och vattufloden icke öfvertäcka dig?
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Si, Gud är hög i himmelen, och ser stjernorna uppe i höjdene;
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Och du säger: Hvad vet Gud? Skulle han kunna döma det i mörkret är?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Skyn skyler för honom, och han ser intet; han vandrar i himmelens omgång.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Vill du akta på verldenes lopp, der de orättfärdige uti gångne äro?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Hvilke förgångne äro, förr än tid var, och vattnet hafver bortsköljt deras grund;
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
De som till Gud sade: Far ifrån oss; hvad skulle den Allsmägtige kunna göra dem?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Ändock han uppfyllde deras hus med ägodelar; men de ogudaktigas råd vare långt ifrå mig.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
De rättfärdige skola få det se, och glädja sig; och den oskyldige skall bespotta dem.
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Deras väsende skall försvinna, och det qvart är af dem, skall elden förtära.
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Så förlika dig nu med honom, och haf frid; derutaf skall du hafva mycket godt.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Hör lagen utaf hans mun, och fatta hans tal uti ditt hjerta.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Om du omvänder dig till den Allsmägtiga, så skall du uppbyggd varda; och kasta det orätt är långt ifrå dine hyddo;
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Så skall han gifva guld igen för stoft, och för sten gyldene bäcker.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Och du skall hafva guld nog, och silfver skall dig med hopom tillfalla.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Då skall du hafva din lust i dem Allsmägtiga, och upplyfta ditt anlete till Gud.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Du skall bedja honom, och han skall höra dig; och ditt löfte skall du betala.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Ehvad du tager dig före, det skall han låta dig väl af gå; och ljus skall skina på dina vägar.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Förty de som sig ödmjuka, dem upphöjer han; och den som sin ögon nederslår, han skall blifva frälst;
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Och den oskyldige skall hulpen varda; för sina händers renhets skull skall han hulpen varda.
