Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Potem je Elifáz Temánec odgovoril in rekel:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
»Je lahko človek koristen Bogu kakor, je tisti, ki je moder, koristen samemu sebi?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Mar je kakršenkoli užitek za Vsemogočnega, da si ti pravičen? Ali je to zanj dobiček, da delaš svoje poti popolne?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Ali te bo grajal zaradi strahu pred teboj? Ali bo vstopil s teboj na sodbo?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Mar ni tvoja zlobnost velika? In tvoje krivičnosti neskončne?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Kajti zaman si vzel jamstvo od svojega brata in nagim slekel njihova oblačila.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Nisi dal vode izmučenemu, da pije in pred lačnim si zadržal kruh.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Toda kar se tiče mogočnega človeka. Imel je deželo in častitljiv človek je prebival v njej.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Vdove si odposlal prazne in lakti osirotelih so bili zlomljeni.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Zato so zanke naokoli tebe in nenaden strah te nadleguje,
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
ali tema, ki je ne moreš videti in pokriva te obilje vodá.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Mar ni Bog na nebeški višavi? Glej višino zvezd, kako visoko so!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
In ti praviš: ›Kako Bog vé? Mar lahko sodi skozi temen oblak?‹
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Debeli oblaki so mu pokrivalo, da ne vidi in on hodi v nebeškem krogu.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Si označil staro pot, ki so jo pomendrali zlobneži?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Ki so bili posekani izven časa, katerih temelj je bil preplavljen s poplavo;
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
ki so Bogu rekli: ›Odidi od nas.‹ Kaj lahko stori zanje Vsemogočni?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Vendar je njihove hiše napolnil z dobrimi stvarmi, toda nasvet zlobnega je daleč od mene.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Pravični to vidijo in so veseli in nedolžni se jim smejijo do norčevanja,
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
[rekoč]: »Glej, naše imetje ni uničeno, toda njihov ostanek použiva ogenj.«
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Seznani se torej z njim in bodi miren in tako bo k tebi prišlo dobro.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Sprejmi, prosim te, postavo iz njegovih ust in njegove besede položi v svoje srce.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Če se vrneš k Vsemogočnemu, boš izgrajen, krivičnost boš odstranil daleč od svojih šotorov.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Potem boš kopičil zlato kakor prah in ofírsko zlato kakor kamne iz potokov.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Da, Vsemogočni bo tvoja obramba in imel boš obilico srebra.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Kajti takrat boš imel svoje zadovoljstvo v Vsemogočnem in svoj obraz boš dvignil k Bogu.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Svojo molitev boš naredil k njemu in on te bo slišal in izpolnil boš svoje zaobljube.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Ti boš tudi odredil stvar in ta ti bo utrjena in svetloba bo sijala nad tvojimi potmi.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Kadar so možje ponižani, potem boš rekel: › Tam je povzdigovanje, ‹ in on bo rešil ponižno osebo.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Osvobodil bo otok nedolžnega in ta je osvobojen s čistostjo tvojih rok.«
