Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Då tok Elifaz frå Teman til ords og sagde:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
«Er mannen vel til gagn for Gud? Nei, vitug mann seg sjølv mun gagna.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Hev Allvald bate av di rettferd? Er det hans vinst, at rett du ferdast?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Er det din gudlegdom han refser, når han med deg held rettargang?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Hev ei din vondskap vore stor og dine syndar utan ende?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Grunnlaust du panta dine brøder; halvnakne drog du klædi av;
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
den trøytte gav du ikkje vatn, den svoltne negta du ditt brød.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Det er den sterke som eig landet, den stolte hev si bustad der.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Du jaga enkjor burt tomhendt’ burt, slo armen av på faderlause.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Difor ligg snaror kringum deg, og rædsla skræmer deg so brått.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Ell’ vert du ikkje myrkret var, den flaum som fossar yver deg?
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Bur ikkje Gud i himmelhøgd, sjå øvste stjernor, høgt dei sit!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Du segjer so: «Kva veit vel Gud? Kann attum skyerne han døma?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
For skyer dimmer augo hans; han hev sin gang på himmelkvelven.»
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Seg, vil du fylgja fortids-vegen, den stig som illverksmenner gjekk?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Dei som i utid tekne vart - og deira grunn flaut burt i flaum -
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
som sagde til Gud: «Haldt du deg burte!» Kva skulde Allvald vel deim gjera?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Endå han signa deira hus - langt burt frå meg med gudlaus råd!
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Rettvise folk det såg med gleda, og den skuldlause spotta deim:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
«Fiendarn’ våre gjekk til grunns! Sjå elden øydde det dei leivde!»
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Vert ven med honom, og få fred! So skal og lukka timast deg.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Og tak so lærdom av hans munn, og legg deg ordi hans på hjarta!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Vend um til Allvald, då du byggjest og jagar syndi frå ditt tjeld.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Kast gullet ditt i moldi ned - Ofir-gull millom bekkjesteinar.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Allvald skal vera då ditt gull og haugar utav sylv for deg.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Då skal du frygda deg i Allvald, di åsyn lyfta upp til Gud.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Og når du ropar, vil han høyra, so du kann halda det du lovar.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Det du deg etlar, skal du vinna, og ljos skal skina på din veg.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Gjeng vegen ned, du ropar: «Upp!» Han hjelpar den bljug-øygde mann.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Ja, ikkje-skuldfri mann han bergar, frelst vert han ved di reine hand.»
