Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Le hoe ty natoi’ i Elifaze nte-Temane:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Mahasoa an’Andrianañahare hao t’indaty? mahafitoloñ’aze hao t’ie bey moko?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Mahafale i El-Sadai hao t’ie vantañe? aman-tambe’e hao te fonire’o tsy aman-kila o sata’oo?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Ty fañeveña’o ama’e hao ty añendaha’e azo hizaka’e?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Tsy mitoabotse hao o tahi’oo? Tsi-vatse o hakeo’oo!
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Nangala’o tsoake ami’ty tsy vente’e i rahalahi’oy, vaho hinoli’o hiboridañe.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Tsy nanjotsoa’o rano ty taliñiereñe hinoma’e, vaho nitana’o amy salikoeñey ty mahakama.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Tompo’ ty tane toy ty fanalolahy; vaho mpioneñe ao ty aman-kasy.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Nampolie’o hara’e o vantotseo, vaho navitso’o ty taña’ o bode-raeo.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Toly t’ie arikoboñem-pandrike, naho itsoborean-ka’endrahañe;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
an-kamoromoroñañe tsy hahaisaha’o, vaho mandipots’azo ty rano bey.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Tsy andindin-dikerañe ao hao t’i Andrianañahare? Isaho ka ty haabo’ o vasiañeo, t’ie an-tiotiots’ eñe.
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Hoe irehe: Ino ty arofoanan’ Añahare? hahafiranga o ieñe milodolodoo hao ty fizakà’e?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Mañibok’ aze o rahoñe mikopokeo tsy hahavazohoa’e, vaho an-kivoho’ i likerañey ty fidraidraita’e.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Horihe’o hao i lalañe haehae nilià’ ondaty tsereheñeoy?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
O sinintoñe aolo’ ty andro’eo; ie sinaon-drano-vohitse o faha’eo,
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
ie nanao ty hoe aman’ Añahare: Ihankaño zahay; naho, Ino ty mete hanoa’ i El-Sadai?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Mbe natsafe’e hasoa avao ty anjomba’e. Fe lavits’ ahy ty famerea’ o tsivokatseo.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Oni’ o vañoñeo Izay, le fale, iankahafa’ o malioo añ’ inje,
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
[ami’ty hoe]: Toe naitoeñe o malaiñe anaio, niforototoe’ ty afo o vara’ iareoo.
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Aa le mifampilongoa ama’e, hanintsiña’o, hitotsaha’ ty soa.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Ehe, rambeso am-palie’e ty Hake, vaho ahajao añ’arofo’o ao o tsara’eo.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Mimpolia amy El-Sadai le ho vaoen-drehe, ampisitaho lavitse i kiboho’oy ty tsy to.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Ahajao an-debok’ ao ty vara, ty volamena’ i Ofire amo vato an-torahañeo.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Le i El-Sadai ty ho vara’o, ie ty volafoty ki’e ama’o,
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
vaho hifalea’o t’i El-Sadai, le hampiandrae’o aman’ Añahare ty lahara’o.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Hihalaly ama’e irehe, le hijanjiña’e, ie havaha’o o nifantà’oo.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Hisafiry irehe, le ho tafetetse vaho hireandreañe amo lala’oo ty hazavàñe.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Naho eo ty areke, le hanoa’o ty hoe: tsiringèvotse! ty mirè-batañe ro haha.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Havotso’e hao ty tsy malio tahiñe, hañaha azo ty faliom-pità’o.
