Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Allora Elifaz di Teman rispose e disse:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
“Può l’uomo recar qualche vantaggio a Dio? No; il savio non reca vantaggio che a sé stesso.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Se sei giusto, ne vien forse qualche diletto all’Onnipotente? Se sei integro nella tua condotta, ne ritrae egli un guadagno?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
E’ forse per la paura che ha di te ch’egli ti castiga o vien teco in giudizio?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
La tua malvagità non è essa grande e le tue iniquità non sono esse infinite?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Tu, per un nulla, prendevi pegno da’ tuoi fratelli, spogliavi delle lor vesti i mezzo ignudi.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Allo stanco non davi a bere dell’acqua, all’affamato rifiutavi del pane.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
La terra apparteneva al più forte, e l’uomo influente vi piantava la sua dimora.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Rimandavi a vuoto le vedove, e le braccia degli orfani eran spezzate.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Ecco perché sei circondato di lacci, e spaventato da sùbiti terrori.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
O non vedi le tenebre che t’avvolgono e la piena d’acque che ti sommerge?
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Iddio non è egli lassù ne’ cieli? Guarda lassù le stelle eccelse, come stanno in alto!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
E tu dici: “Iddio che sa? Può egli giudicare attraverso il buio?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Fitte nubi lo coprono e nulla vede; egli passeggia sulla vòlta de’ cieli”.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Vuoi tu dunque seguir l’antica via per cui camminarono gli uomini iniqui,
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
che furon portati via prima del tempo, e il cui fondamento fu come un torrente che scorre?
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Essi dicevano a Dio: “Ritirati da noi!” e chiedevano che mai potesse far per loro l’Onnipotente.
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Eppure Iddio avea riempito le loro case di beni! Ah lungi da me il consiglio degli empi!
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
I giusti, vedendo la loro ruina, ne gioiscono e l’innocente si fa beffe di loro:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
“Vedete se non son distrutti gli avversari nostri! la loro abbondanza l’ha divorata il fuoco!”
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Riconciliati dunque con Dio; avrai pace, e ti sarà resa la prosperità.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Ricevi istruzioni dalla sua bocca, e riponi le sue parole nel tuo cuore.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Se torni all’Onnipotente, se allontani l’iniquità dalle tue tende, sarai ristabilito.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Getta l’oro nella polvere e l’oro d’Ophir tra i ciottoli del fiume
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
e l’Onnipotente sarà il tuo oro, egli ti sarà come l’argento acquistato con fatica.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Allora farai dell’Onnipotente la tua delizia, e alzerai la faccia verso Dio.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Lo pregherai, egli t’esaudirà, e tu scioglierai i voti che avrai fatto.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Quello che imprenderai, ti riuscirà; sul tuo cammino risplenderà la luce.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Se ti abbassano, tu dirai: “In alto!” e Dio soccorrerà chi ha gli occhi a terra;
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
libererà anche chi non è innocente, ei sarà salvo per la purità delle tue mani”.
