Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Ket simmungbat ni Elipas a Temanita ket kinunana,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
“Adda kadi serserbi ti tao iti Dios? Adda kadi serserbi ti nasarib a tao kenkuana?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Pakaragsakan kadi ti Mannakabalin-amin no nalintegka? Adda kadi ti magun-odna no aramidem dagiti wagasmo nga awan pakababalawanna?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Gapu kadi iti panagraemmo kenkuana a tubtubngarennaka ken uk-ukomennaka?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Saan kadi a nakaro ti kinadangkesmo? Awan kadi ti pagpatinggaan dagiti kinadakesmo?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Ta pinilitmo nga innala ti pammatalged manipud iti kabsatmo nga awan gapgapuna; linabusam ti maysa a lamo-lamo a tao kadagiti pagan-anayna.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Saanka a nangted iti danum nga inumen dagiti nabannog a tattao; inyimutmo ti tinapay kadagiti mabisin a tattao.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
uray no sika, a nabileg a tao, tinagikuam ti daga, uray no sika, mararaem a tao, nagnaedka iti daytoy.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Pinapanawmo dagiti balo nga awanan; natukkol dagiti takkiag dagiti ulila.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Ngarud, adda dagiti silo iti amin nga aglawlawmo, ken rirriribukennaka ti kellaat a panagbuteng.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Adda ti kinasipnget, tapno saanka a makakita; liplipusennaka ti aglaplapusanan a danum.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Saan kadi nga adda ti Dios kadagiti kinangato ti langit? Kitaem ti kinangato dagiti bituen, anian a nagngatoda!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Ibagbagam, 'Ania ti ammo ti Dios? Makaukom kadi isuna iti nakaro a kinasipnget?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Dagiti napuskol nga ulep ket maysa a manglinglinged kenkuana, isu a saannatayo a makitkita; magmagna isuna iti dakkel a silid ti langit.'
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Agtultuloyka kadi iti daan a dalan a nagnaan dagiti nadangkes a tattao -
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
dagiti narabsut sakbay pay ti tiempoda, dagiti naiyanud dagiti pundasionda a kas iti maysa a karayan,
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
dagiti nangibaga iti Dios, 'Adaywannakami'; dagiti nangibaga, 'Ania ti maaramidan ti Mannakabalin-amin kadakami?'
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Nupay kasta, pinunnona dagiti babbalayda kadagiti naimbag a banbanag; adayo kaniak dagiti panggep dagiti nadangkes a tattao.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Makita dagiti nalinteg a tattao ti gasatda ket maragsakanda; katkatawaan ida dagiti awan basolna a tattao a mangum-umsi.
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Kunada, '“Awan dua-dua a maputed dagiti tumakder a maibusor kadatayo; inuram ti apuy dagiti sanikuada.'
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Ita, makianamongka iti Dios ken makikapiaka kenkuana; iti kasta a wagas, umayto kenka ti kinaimbag.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Agpakpakaasiak kenka, awatem ti pagannurotan manipud iti ngiwatna; salimetmetam dagiti sasaona dita pusom.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
No agsublika iti Mannakabalin-amin, mapapigsaka, no iyadayom ti kinakillo kadagiti toldam.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Ikabilmo dagiti gamengmo iti tapok, ti balitok ti Ophir kadagiti batbato dagiti waig,
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
ket ti Mannakabalin-amin ti agbalinto a gamengmo, ti napateg a pirak kenka.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Ta kalpasanna agragsakanto iti Mannakabalin-amin; itangadmonto ti rupam iti Dios.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Agkararagkanto kenkuana, ket denggennakanto; aramidemto dagiti sapatam kenkuana.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Mangikeddengkanto met iti aniaman a banag, ket mapasingkedanto kenka; agraniagto ti silaw kadagiti dalanmo.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Ipababa ti Dios ti napalangguad a tao, ken isalakanna dagiti nakadumog.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Ispalenna ti tao nga awan basolna; maispalkanto babaen iti kinadalus dagiti imam.”
