Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
