Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
And Eliphaz the Temanite answereth and saith: —
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
To God is a man profitable, Because a wise man to himself is profitable?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Is it a delight to the Mighty One That thou art righteous? is it gain, That thou makest perfect thy ways?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Because of thy reverence Doth He reason [with] thee? He entereth with thee into judgment:
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Is not thy wickedness abundant? And there is no end to thine iniquities.
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
For thou takest a pledge of thy brother for nought, And the garments of the naked Thou dost strip off.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Thou causest not the weary to drink water, And from the hungry thou withholdest bread.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
As to the man of arm — he hath the earth, And the accepted of face — he dwelleth in it.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Widows thou hast sent away empty, And the arms of the fatherless are bruised.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Therefore round about thee [are] snares, And trouble thee doth fear suddenly.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Or darkness — thou dost not see, And abundance of waters doth cover thee.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Is not God high [in] heaven? And see the summit of the stars, That they are high.
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
And thou hast said, 'What — hath God known? Through thickness doth He judge?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Thick clouds [are] a secret place to Him, And He doth not see;' And the circle of the heavens He walketh habitually,
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
The path of the age dost thou observe, That men of iniquity have trodden?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Who have been cut down unexpectedly, A flood is poured out on their foundation.
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Those saying to God, 'Turn aside from us,' And what doth the Mighty One to them?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
And he hath filled their houses [with] good: (And the counsel of the wicked Hath been far from me.)
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
See do the righteous and they rejoice, And the innocent mocketh at them,
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
'Surely our substance hath not been cut off, And their excellency hath fire consumed.'
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Acquaint thyself, I pray thee, with Him, And be at peace, Thereby thine increase [is] good.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Receive, I pray thee, from His mouth a law, And set His sayings in thy heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
If thou dost return unto the Mighty Thou art built up, Thou puttest iniquity far from thy tents.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
So as to set on the dust a defence, And on a rock of the valleys a covering.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
And the Mighty hath been thy defence, And silver [is] strength to thee.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
For then on the Mighty thou delightest thyself, And dost lift up unto God thy face,
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Thou dost make supplication unto Him, And He doth hear thee, And thy vows thou completest.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
And thou decreest a saying, And it is established to thee, And on thy ways hath light shone.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
For they have made low, And thou sayest, 'Lift up.' And the bowed down of eyes he saveth.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
He delivereth the not innocent, Yea, he hath been delivered By the cleanness of thy hands.
