Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Forsothe Eliphat Themanytes answeride, and seide,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Whether a man, yhe, whanne he is of perfit kunnyng, mai be comparisound to God?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
What profitith it to God, if thou art iust? ethir what schalt thou yyue to hym, if thi lijf is without wem?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Whether he schal drede, and schal repreue thee, and schal come with thee in to doom,
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
and not for thi ful myche malice, and thi wickidnessis with out noumbre, `these peynes bifelden iustli to thee?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
For thou hast take awei with out cause the wed of thi britheren; and hast spuylid nakid men of clothis.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Thou yauest not watir to the feynt man; and thou withdrowist breed fro the hungri man.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
In the strengthe of thin arm thou haddist the lond in possessioun; and thou moost myyti heldist it.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Thou leftist widewis voide; and al to-brakist the schuldris of fadirles children.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Therfor thou art cumpassid with snaris; and sodeyn drede disturblith thee.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
And thou gessidist, that thou schuldist not se derknessis; and that thou schuldist not be oppressid with the fersnesse of watris flowyng.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Whether thou thenkist, that God is hiyere than heuene, and is enhaunsid aboue the coppe of sterris?
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
And thou seist, What sotheli knowith God? and, He demeth as bi derknesse.
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
A cloude is his hidyng place, and he biholdith not oure thingis, and he `goith aboute the herris of heuene.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Whether thou coueitist to kepe the path of worldis, which wickid men han ofte go?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Whiche weren takun awei bifor her tyme, and the flood distriede the foundement of hem.
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Whiche seiden to God, Go thou awei fro vs; and as if Almyyti God may do no thing, thei gessiden hym,
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
whanne he hadde fillid her housis with goodis; the sentence of whiche men be fer fro me.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Iust men schulen se, and schulen be glad; and an innocent man schal scorne hem.
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Whether the reisyng of hem is not kit doun, and fier schal deuoure the relifs of hem?
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Therfor assente thou to God, and haue thou pees; and bi these thingis thou schalt haue best fruytis.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Take thou the lawe of his mouth, and sette thou hise wordis in thin herte.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
If thou turnest ayen to Almyyti God, thou schalt be bildid; and thou schalt make wickidnesse fer fro thi tabernacle.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
He schal yyue a flynt for erthe, and goldun strondis for a flynt.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
And Almyyti God schal be ayens thin enemyes; and siluer schal be gaderid togidere to thee.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Thanne on Almyyti God thou schalt flowe with delicis; and thou schalt reise thi face to God.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Thou schalt preye hym, and he schal here thee; and thou schalt yelde thi vowis.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Thou schalt deme a thing, and it schal come to thee; and lyyt schal schyne in thi weies.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
For he that is mekid, schal be in glorie; and he that bowith doun hise iyen, schal be saued.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
An innocent schal be saued; sotheli he schal be saued in the clennesse of hise hondis.
