Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Then responded Eliphaz the Temanite, and said: —
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Unto GOD, can a man act as friend? Surely a discreet man befriendeth himself!
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Is it a pleasure to the Almighty, that thou shouldst be righteous? or any profit, that thou shouldst be blameless in thy ways?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Is it, for thy reverence, that he will accuse thee? will enter with thee into judgment?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Is not, thy wickedness, great? and, without end, [are not] thine iniquities?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Surely then hast been wont to put thy brother in pledge, for nothing, and, the garments of the ill-clad, hast thou stripped off:
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
No water—to the weary, hast thou given to drink, and, from the hungry, thou hast withheld bread:
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
A man of might, to him, pertaineth the land, and, the favorite, dwelleth therein:
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Widows, thou hast sent away empty, and, the arms of the fatherless, thou dost crush.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
For this cause, round about thee, are snares, and a dread startleth thee suddenly;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Or darkness—thou canst not see, and, a flood of waters, covereth thee.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Is not, GOD, [in] the height of the heavens? Behold, then, the head of the stars, that they are high.
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Wilt thou say then, What doth GOD know? Out through a thick cloud, can he judge?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Dark clouds, are a veil to him, and he cannot see, or, the vault of the heavens, doth he walk?
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
The path of the ancient time, wilt thou mark, which the men of iniquity trod?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Who were snatched away before the time, and, a stream, washed away their foundation?
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Who had been saying unto GOD, Depart from us! and—What can the Almighty do for himself?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Yet, he, had filled their houses with good! The counsel of the lawless, then, is far from me:
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
The righteous shall see and rejoice, and, the innocent, shall laugh them to scorn:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
If our assailants do not vanish, then, their abundance, a fire consumeth!
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Shew thyself to be one with him—I pray thee—and prosper, thereby, shall there come on thee blessing.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Accept, I beseech thee, from his mouth—instruction, —and lay up his sayings in thy heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
If thou return unto the Almighty and submit thyself, if thou far remove perversity from thy tent,
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Then lay up, in the dust, precious ore, and, among the stones of the torrent-beds, fine gold:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
So shall, the Almighty, become, thy precious ores, yea glittering silver unto thee!
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
For, then, in the Almighty, shalt thou take exquisite delight, and shalt lift up—unto GOD—thy face;
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Thou shalt make entreaty unto him, and he will hear thee, and, thy vows, shalt thou pay;
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
And thou shalt decree a purpose, and it shall be fulfilled unto thee, and, upon thy ways, shall have shone a light;
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
When men cast themselves down, then thou shalt say: Up! And, him that is of downcast eyes, shall he save;
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
He shall deliver the innocent, and thou shalt escape by the pureness of thy hands.
