Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Then answered Eliphaz the Temanite, and said,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Can a man be profitable unto God? surely he that is wise is profitable unto himself.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Is it any pleasure to the Almighty, that thou art righteous? or is it gain [to him], that thou makest thy ways perfect?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Is it for thy fear [of him] that he reproveth thee, that he entereth with thee into judgment?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Is not thy wickedness great? neither is there any end to thine iniquities.
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
For thou hast taken pledges of thy brother for nought, and stripped the naked of their clothing.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Thou hast not given water to the weary to drink, and thou hast withholden bread from the hungry.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
But as for the mighty man, he had the earth; and the honourable man, he dwelt in it.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Thou hast sent widows away empty, and the arms of the fatherless have been broken.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Therefore snares are round about thee, and sudden fear troubleth thee,
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Or darkness, that thou canst not see, and abundance of waters cover thee.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Is not God in the height of heaven? and behold the height of the stars, how high they are!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
And thou sayest, What doth God know? can he judge through the thick darkness?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Thick clouds are a covering to him, that he seeth not; and he walketh in the circuit of heaven.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Wilt thou keep the old way which wicked men have trodden?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Who were snatched away before their time, whose foundation was poured out as a stream:
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Who said unto God, Depart from us; and, What can the Almighty do for us?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Yet he fired their houses with good things: but the counsel of the wicked is far from me.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
The righteous see it, and are glad; and the innocent laugh them to scorn:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
[Saying], Surely they that did rise up against us are cut off, and the remnant of them the fire hath consumed.
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Acquaint now thyself with him, and be at peace: thereby good shall come unto thee.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Receive, I pray thee, the law from his mouth, and lay up his words in thine heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
If thou return to the Almighty, thou shalt be built up; if thou put away unrighteousness far from thy tents.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
And lay thou [thy] treasure in the dust, and [the gold of] Ophir among the stones of the brooks;
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
And the Almighty shall be thy treasure, and precious silver unto thee.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
For then shalt thou delight thyself in the Almighty, and shalt lift up thy face unto God.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Thou shalt make thy prayer unto him, and he shall hear thee; and thou shalt pay thy vows.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Thou shalt also decree a thing, and it shall be established unto thee; and light shall shine upon thy ways.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
When they cast [thee] down, thou shalt say, [There is] lifting up; and the humble person he shall save.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
He shall deliver [even] him that is not innocent: yea, he shall be delivered through the cleanness of thine hands.
