Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Then answered Eliphaz the Themanite, and said,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Can a man be serviceable unto God? Truly the intelligent is serviceable unto himself.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Is it any pleasure to the Almighty that thou art righteous? or is it any gain to him, that thou makest thy ways perfect?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Is it out of fear of thee that he will reproach thee? or go with thee into judgment?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Is not thy evil great? and no end to thy iniquities?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
For thou hast taken a pledge from thy brothers for nought, and stripped the naked of their clothing.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Thou hast not given water to the weary to drink, and from the hungry thou hast withholden bread.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
But as for the man of a strong arm, he obtained the land, and the highly honored could dwell therein.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Widows hast thou sent away empty, and the arms of the fatherless have been broken.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Therefore are snares round about thee, and sudden dread terrifieth thee.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Or seest thou not the darkness? and the abundance of water which covereth thee?
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Is not God in the height of heaven? and beholding the highest elevation of the stars, however high they are?
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
But thou sayest, “What doth God know? can he judge behind the darkness?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Thick clouds are a covering for him, so that he will not see; and he walketh along on the circle of heaven.”
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Wilt thou [thus] observe the path of ancient times which the men of injustice have trodden?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Who were shrivelled up before their time, whose foundation was flooded away like a river;
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Who said unto God, “'Depart from us:” and what wrought the Almighty for them?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
And yet it was he that filled their houses with good things; but the counsel of the wicked be [still] far from me.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
The righteous will see it, and be glad; and the innocent will laugh them to scorn.
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
“Is not he destroyed that rose up against us, and hath not the fire consumed what they had left?”
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Do but become acquainted with him, and be at peace: thereby will happiness come unto thee.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Do but accept instruction from his mouth, and lay up his saying in thy heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
If thou return to the Almighty, thou shalt be built up, so thou wilt but remove wrong-doing far away from thy tents.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
And throw down in the dust precious metals, and [the gold of] Ophir to the stones of the brooks:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Then will the Almighty be thy precious metal, and brightly-shining silver unto thee.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
For then wilt thou have in the Almighty thy delight, and thou canst lift up unto God thy face.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Thou wilt make entreaty unto him, and he will hear thee, and thy vows wilt thou pay.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
And if thou decree a thing, it will be fulfilled unto thee; and upon thy ways the light will shine.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
For when men are brought low, thou wilt say, Pride [hath done it]; but those of lowly eyes [God] will help.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
He will even deliver him who is not guiltless: and thou wilt be delivered by the purity of thy hands.
