Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Temanite answered and said,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Can a man be profitable unto God, as he that is wise may be profitable unto himself?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
[Is it] any pleasure to the Almighty, that thou art righteous? or [is it] gain [to him], that thou makest thy ways perfect?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Will he reprove thee for fear of thee? will he enter with thee into judgment?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
[Is] not thy wickedness great? and thine iniquities infinite?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
For thou hast taken a pledge from thy brother for nought, and stripped the naked of their clothing.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Thou hast not given water to the weary to drink, and thou hast withholden bread from the hungry.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
But [as for] the mighty man, he had the earth; and the honourable man dwelt in it.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Thou hast sent widows away empty, and the arms of the fatherless have been broken.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Therefore snares [are] round about thee, and sudden fear troubleth thee;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Or darkness, [that] thou canst not see; and abundance of waters cover thee.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
[Is] not God in the height of heaven? and behold the height of the stars, how high they are!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
And thou sayest, How doth God know? can he judge through the dark cloud?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Thick clouds [are] a covering to him, that he seeth not; and he walketh in the circuit of heaven.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Hast thou marked the old way which wicked men have trodden?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Which were cut down out of time, whose foundation was overflown with a flood:
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Which said unto God, Depart from us: and what can the Almighty do for them?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Yet he filled their houses with good [things: ] but the counsel of the wicked is far from me.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
The righteous see [it], and are glad: and the innocent laugh them to scorn.
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Whereas our substance is not cut down, but the remnant of them the fire consumeth.
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Acquaint now thyself with him, and be at peace: thereby good shall come unto thee.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Receive, I pray thee, the law from his mouth, and lay up his words in thine heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
If thou return to the Almighty, thou shalt be built up, thou shalt put away iniquity far from thy tabernacles.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Then shalt thou lay up gold as dust, and the [gold] of Ophir as the stones of the brooks.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Yea, the Almighty shall be thy defence, and thou shalt have plenty of silver.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
For then shalt thou have thy delight in the Almighty, and shalt lift up thy face unto God.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Thou shalt make thy prayer unto him, and he shall hear thee, and thou shalt pay thy vows.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Thou shalt also decree a thing, and it shall be established unto thee: and the light shall shine upon thy ways.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
When [men] are cast down, then thou shalt say, [There is] lifting up; and he shall save the humble person.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
He shall deliver the island of the innocent: and it is delivered by the pureness of thine hands.
